Mindkét elsődleges szárny további három első szárnyból áll. Az alakjuk olyan, mint egy szitakötőé, és ugyanúgy kipréselik a benne lévő gyantát egy hajlékony hártya ereibe, amelyet szétnyitnak, majd megszárítják a napon, így lesz szilárd és átlátszó a hártya. Ez vedléskor kicserélődik. A hártyák segítségével képesek emelkedni vagy irányt váltani. Felépítésük erőteljes, szárnyvégeiket képesek befelé hajlítani, hogy elkerüljék a fák ágait vagy más akadályokat.
A banshee kiálló, mély, repüléshez alkalmazkodott törzzsel rendelkezik, amely a mellkastól az első szárnyakig tart. A törzs stabilizátorként, köszönve a súlyának, és horgonyként, megengedve a repülőizmoknak, hogy további emelőerőt termeljenek, is funkcionál.
A kisebb hátsó szárnyak, vagy más néven vízszintes stabilizátorok, kettős szerepet játszanak a repülésben. A nyugodt röpténél, amelyek nem igényelnek nagy energiamennyiséget, az elsődleges szárnyakkal hajtják magukat, és mellé faroklapátként használják "stabilizátoraikat", melyekkel a magasságot szabályozzák. Ha mégis nagyobb magasságra lenne szükség, például felszálláskor és mászáskor vagy ha éppen menekülnek egy légi ragadozó, a leonopteryx elől, a stabilizátorok további szárnyakká válnak, csapkodnak velük, így eredményezve nagyobb előrehaladást. A stabilizátorok alkalmasak egyenlő és kiegyenlítetlen működésre egyaránt. Vagyis ennek eredménye az emelkedő és gördülő irányzék hasonlóan a 21. századi vadászrepülőgéphez. A stabilizátorok valószínűleg a lábak maradványai - annak következményei, hogy életük nagy részét levegőben töltik - a hátsó végtagok átfejlődtek egy sokkal hasznosabb szerepre.
A kormányszárny a banshee alsóálkapcsa alatt, és a tollszerű legyező a farokvégen még jobban megkönnyíti a fordulatokat. A banshee a manőverezés mestere, zuhanórepülésben elérheti a 260 km/órás sebességet.

Lett egy társszerkim: Spiritwolf. Ennek nagyon örülök, mivel nem nagyon van időm a honlapon frissítgetni a szokásos cikkek mellett. Elég sok időd elvesz a rajzolás, elég sokat lógok a dA-n is, meg persze a tanulás.
A társszerki máris meglepett egy dizivel, most az övét láthatjátok kint. (Amit már tegnap is láthattatok.) Remélem tetszik, nekem igen:)

Akárcsak a többi pandóriai lény, a banshee is rendkívül erős sejtszerkezettel rendelkezik. Ez a szervezet, amely természetes úton termeli a szénrostot, sokkal könnyebbé és erősebbé teszi a csontjaikat bármely más szárazföldi élőlénynél. Viszont hozzájárul ahhoz is, hogy minden szárnycsapással egyre magasabbra emelkedjenek, és minnél erősebbek legyenek - az erő elengedhetetlen Pandora sűrű légkörében. Az izomszövetük biokémiája elősegíti, hogy kétszer annyi energiát termeljenek, mint amennyi az izmuk súlya, hasonlóan más repülő szárazföldi állatokéhoz, mint például a denevér vagy a madár. Ez a folyamat óriási hőt termel. Az üreges csontok kapcsolatban állnak a fújtatószerű tüdővel, így a hosszú csontok hűtik a repülés során az első és hátsó szárnyakat.
Csupán csökevényes lábaik vannak (ellentétben roknukkal, a Nagy Leonopteryxszal, ismetebb nevén Torukkal), életük nagy részét repüléssel töltik, csak azért szállnak le, hogy megetessék a kicsinyeiket. Feltehetőleg zsákmányaik nagy része is valamely kisebb repülő állat vagy olyan fákon élő állatok, amelyeket a magasból repülve ragadnak meg hasonlóan a földi sasokhoz.
A szárnyak végén karom vagy ujj található, melyek segítenek felkapaszkodni a sziklákra, mászni a sík földön, talán húzni a testüket vagy megtartani az egyensúlyt repülés közben.
A banshee és Pandora összes más repülő lénye feltehetőleg a vízi élőlényekből fejlődött ki, erre utal az állkapocsszerkezetük.
Bőrszerű kültakarójuk a színek számos árnyalatában tündököl. De néhány banshee csupán két színben tűnik fel. A színkontrentáció az állatok hátsófertáján valósul meg, így feltehetőleg a párosodásnak szerepe van a színek kialakulásában. Mind a nőstény és mind a hím az őseik színskáláját örökli.

Habár megjelenése hüllőszerű, anyagcseréje a madarakéhoz hasonló, és órási hőt termel. A banshee egy bonyolult hűtőrendszerrel rendelkezik, amely megvédi a túlmelegedéstől a fáradhatatlan repülés során. A légzés központja is ez a hűtés. A levegő egyenesen a mellüregbe áramlik, mint ahogy a sugárhajtású gépek motorjába. A levegő áramoltatását egy porcos szerv végzi. A banshee tüdeje olyan, mint egy fujtató szerkezet, a borda mogása puffasztja fel, de szárazföldi állatok többségével ellentétben a folyamat egyirányú, így egy kopoltyúszerű nyíláson át távozik a levegő.
A bansheenak két elsődleges szeme van, amellyel látja a színeket, nagyjából ugyanúgy, mint az emberek. Az elsődleges szemeknél jóval kisebbek a másodlagosak, amelyek önállóan mozognak vagy éppen együtt az elsőkkel. Az éjszakai vadászatok során is remek a látásuk. Érzékenyek a mozgásra, figyelmeztető rendszerként működnek arra az estre, ha hátbatámadnák. Mind a négy szemüket szemhéj fedi, amely egy átlászó pislogó hártya, olyasmi mint a sasoknál. Az elsődleges szemek előtt érzékelő gödröcskék sorai találhatók. Ezek segítségével a banshee megállapíthatja a levegő áramlását repüléskor, akárcsak a repülőgépeknél bizonyos csövek. Egy másik feltételezés szerint viszont a hangokra érzékenyek, és visszhang szerepük van, a banshee sikoltását tükrözik, hogy minnél messzebb hallható legyen.

Nos akkor folytatom az Avataros cikket, ezúttal a hegyi bansheekkal. Na'vi név: Ikran. Kültakaró: indigó, középkék, kékeszöld, zöld, rózsaszín, narancs és barna (ezek kevert változata előfordulhat). Tollazat: nincs. Szárnyfesztávolság: 13, 9 méter. Szemszín: szinte bármely szín előfordulhat.
Az Ikránokkal való kötődés és Ikran Maktová (Ikran lovasa) való válás veszélyes és egyben kötelező szertartás néhány klánban a Na'vi harcosok számára, ide tartozik a filmből ismert Omatyca is. Akárcsak az irtózatos lovakkal (Na'vi nevén Pa'li), a Na'vik a bansheekal is idegszálak segítségével veszik fel a kapcsolatot, ennek köszönhetően a levegőben is nyilvánvaló könnyedséggel képesek mozogni. Ám a lóval ellentétben a banshee egyetlen Na'Vihoz kötődik egész életében.
A hegyi bansheek a Hallelujah-hegységben ütötték fel a tanyájukat. A legnagyobb telep, ahol a legnagyobb példányok furdulnak elő (és ennek következtében a legalkalmasabbak, hogy meglovagolják őket), az Mons Veritatis (az egyik legnagyobb lebegő hegy) barlangjai és kiugró párkányai. A Na'vik idejönnek el, hogy kiválasszák a bansheejukat (és az kiválassza őket). A hegyi bansheek egy része az Otthonfa (Na'viul: Kelutral) magasabb szintjein fészkelnek, hogy minnél közelebb legyenek lovasaikhoz.
A bansheek ezen fajtája (a náluk kisebb rokonukhoz, az erdei bansheekhoz hasonlóan) repülésre születt. Különlegesen fejlett izomzat kapcsolódik a szegycsonthoz, így biztosítva az emelkedéshez szükséges erőteljes ütemet. Az idegen lények biológiájával foglalkozó tudósok csoportja tanulmányokat folytat a bansheek aerodinamikával (repüléstanával) kapcsolatban. Úgy gondolják, hogy Pandora repülő állatai a gravitáció terén bizonyos előnyöket élveznek, mivel kisebb, mint a Földön, a levegő sűrűsége viszont nagyobb (amely így több energiát igényel, hogy helyettesítse a lefelé/hátulra irányuló szárnycsapásokat, és ez teszi az állatok testét egyre lendületesebbé minden csapás után). Ennek a hátulütője az, hogy a sűrű levegőben nehezebb mozogni, és nagyobb gyakorlottságot igényel a sebes repülés.