1, Az Így neveld a Sárkányodat című film rendezője/írójaként adnál egy kis háttér-információt, hogy hogyan láttál hozzá?
Chris és én meglepően későn kapcsolódtunk be a játékba. Több év telt el, mialatt is számos filmadaptáció látott napvilágot Cressida Cowell bizarr regényéből – mindegyik kezdetlegesnek és kisszerűen tűnt ahhoz képest, amit a Dreamworks akart. Chris és én 2008 novemberében kaptuk a megbízást, így csupán egy évünk volt arra, hogy újraírjuk és megrendezzük a filmet, hogy kész legyen 2010 márciusára, az elvárt időpontra. Szóval beugrottunk a mélyvízbe, igyekezvén megtartani a könyv lelkét, de mégis nagy részben újraképzeltük a cselekményt nagyobb téttel és erősebb érzelmi szálakkal.

2, Mesélnél az animációs munkásságodról?
Mindig is szerettem rajzolni és történeteket írni, a karrierhez vezető úton mellőznöm kellett a képregény művészet iránti törekvésemet, és azzal kezdődött, hogy kipróbáltam az animálást a Sheridan Főiskolán. Mindig kíváncsian tekintettem az animációra, de nem gondoltam, hogy valaha is megértem a lényegét. Végül is sikerült egy-két trükköt elsajátítanom, és egy év után a szülővárosom animációs stúdiójában találtam magam. A munkának köszönhetően kibírtam fizetni a következő két évet a főiskolán, és miután lediplomáztam, Don Bluth animációs stúdiójához kerültem, amely Izlandon található. Négy év elteltével már a Disney-nél dolgoztam a ’Mulan’-on, éppen miután Jeffrey Katzenberg elhagyta a Dreamworks-öt. Ez alatt találkoztam Chris Sanders-el. Felváltottam, mint a történet vezető rendezője, majd később, újból csatlakoztam hozzá, mint a ’Lilo & Stitch’ társ-forgatókönyvírója és rendezője. Nemsokára élő akció filmekkel folytattam pályafutásomat a Disney-nél és az Universal-nál, de a ’Dragon’-nál újra összefutottunk.

3, Te és Chris Sanders utánozhatatlan párost alkottok. Elárulnád, hogyan dolgoztok együtt?
Chrisnek és nekem a mozi terültén hasonló ízlésünk van, és ugyanazt az üde szemléletmódot kedveljük a karaktereknél, a párbeszédeknél és a történetmesélésnél. Félelmetesen sok energiája van, váratlan, újszerű ötletei, és remek orra van, ami kiszúrja az ellaposodott és közhelyes dolgok bűzét. Én egy bizonyos cselekményváz, karakter felépítés és szövevényes szálak megszállottja vagyok. A kombináció néha szolid történeteket eredményez, melyek emlékezetes, páratlan pillanatokat nyújtanak. Mindig ugyanaz a befejezésünk és célunk van, de a történet pillanatait különböző szemszögből közelítjük meg, forgatókönyv oldalakat cserélünk és további gyenge anyagokat selejtezünk ki. Többnyire olyanra készítjük a filmeket, mint amit mi is szívesen megnéznénk.

4, Van hobbid?
Amikor csak van rá lehetőségem, utazom. Viszek zenét, egy kamerát és a vázlattömbömet… és próbálom felkeresni a leginspirálóbb, legdrámaiabb helyeket. Elég sokat láttam ahhoz, hogy mindet föl tudjam sorolni, de a listám minden évben egyre csak bővül, hogy milyen helyekre kellene még elmennem. Jelenleg a sarkvidékek megszállottja vagyok. Remélem, hamarosan ellátogathatok Svalbardba, Alaszkába és az Antarktikára. Az utazás mellett rövid filmeket is szeretek készíteni, és segíteni a barátaimnak a sajátjaiknál. Nagyszerű szórakozás, és minden alkalommal rengeteget új dolgot tanulok

5, Egyedülálló filmet készítettél a Sigur Rós csapat számára. Milyen más zenék érdekelnek még?
Az ízlésem változó, de különösen az olyanokat kedvelem, amelyek ösztönzik a képzelőerőt. Talán ezért is kedvelem annyira a Sigur Róst – a zenéjük az álmok hangja, epikus és nagy lendületű. Amikor rajzolok és írok, őket hallgatom. Néhány együttes, ami inspirál engem: Radiohead, The Arcade Fire, Band of Horses és a Yeah Yeah Yeahs… Remélem egy napon róluk is készíthetek filmet. Jelenleg egy másik zenés film utómunkálatait végzem, melynek rendezéséhez az újév kezdetekor láttam hozzá Izlandon, és Jónsinak, a Sigur Rós frontemberének készítek. Bámulatosan tehetséges művész, tele pozitív energiával. Büszke vagyok, hogy elmondhatom, ő írta és adta elő a ’Dragon’ eredeti zenéjét.

6, Mit szeretsz leginkább írás, rendezés, rajzolás?
Imádok rajzolni – mindig is imádtam – de történeteket írni és filmet készíteni belőlük sokkal kielégítőbb. Tetszik, hogy milyen messzire elérhet a filmkészítés, az emberekhez, akikkel dolgozol, és a nézőkhöz, akiket megérintesz. Mindig ösztönöznek az olyan dolgok, amiknek nem vagyok mestere, és az ezzel járó tisztelet. A filmkészítés a valaha létezett legizgalmasabb foglalatosság. A történet egy érdekes dolog. Szeretek tanulni róla, és próbálom megérteni. Mint például, miért van az, hogy néhány filmet mélyen a szívükbe zárnak az emberek, míg másokat közömbösnek találnak. Ez a rejtély egyszerűen elbűvöl. A filmek nézése és a könyvek olvasása közben sokat fejlődtem. Olyan történeteket akarok alkotni, melyek olyan ugyanolyan hatással vannak az emberekre, és öntudatra ébreszti őket. A kreativitás bármely formája megörvendeztet, de a filmkészítés egy szelídítésre váró kemény bestia, és ez az, amiért szeretem.

7, Nehéz volt egy 3D-s film megrendezése ilyen sok akcióval?
Nem, éppen ellenkezőleg – a 3D felszabadít. Minden szempontból segített nekünk. Az izgalmas, távolságokat megjelenítő 3D tökéletesen tűnt fel a filmünkben, már az elején tudtuk, hogy lesznek majd repülő jelenetek, csaták, szoros menekülések, megborzongató akciójelenetek. Az ügyes csapat itt a Dreamworksnél szépen ráhangolódott a 3D-s folyamatokra. A mi munkánk forgatókönyvíróként/rendezőként egy történet megírása volt, amely magával ragadja és belerántja a közönséget a kalandba. 3D eljárás kiszépít mindent, amit megalkottunk, így a jelenetek még dinamikusabbá, még izgalmasabbá és még valódibbá válnak. Úgy gondolom a 3D akkor a leghatékonyabb, amikor úgy használjuk, mintha a néző ott lenne, ellentétben, hogy váratlanul beletaszít az egészbe, és kívülállónak érzed magad emlékeztetve arra, hogy te csak egy néző vagy a moziban, cseles játékot űzve veled. Hagyjuk ezt meg a vidámparknak.

8, Hol nőttél fel?
Egy kétnyelvű kisvárosban, Aylemerben, amely a Quebec és Ontario mentén található. Ottawa, Kanada központ városának egy külső része. Folyókkal, tavakkal, erdőkkel… és szúnyogokkal körülvett gyönyörű vidék. De nagyszerű hely volt, hogy felnőjek. És bőséges táptalajául szolgált a fiatal képzeletnek.

9, Mi volt a legnagyobb kihívás az Így neveld a Sárkányodat-nál?
A legnagyobb nyomás az idő miatt nehezedett ránk, vagy inkább ennek hiányában. Nagyjából egy évünk volt újragondolni, forgatókönyvet írni, összeállítani, megtervezni, felépíteni, animálni… Nem véthettünk hibát, már az első perctől fogva jól kellett megragadnunk mindent. Különös módon voltunk rákényszerítve, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, sürgősen kellett egységes döntést hoznunk, és ragaszkodnunk ahhoz, amit elvárunk tőlük. Mindnyájan a legjobbat, amit csak lehetséges, akartunk kihozni a filmből. Láttuk, hogyan állnak össze ilyen rövid idő alatt, épp, hogy csak volt egy kis szünet, és máris versengtek, hogy a legjobbat adják. Úgy érzem ez az energia átáramlik az egész filmen. És ez a munkavégzés, még sehol nem láttam ilyet. Soha nem gondolnád, milyen sietségek közepette készült.

10, Mit remélsz, milyen hatással lesz a film a nézőkre?
Remélem, hogy a nézők megfeledkeznek magukról, és belemerülnek a történetbe. Mindig ezt remélem, mert ez az, amit szeretek a filmekben. Nagyszerű, ha a közönség megért egy üzenetet, de többnyire mégis azt kívánom, hogy része lehessen az ismeretlennek, a kalandnak, hogy rövid időre elszakadjanak a mindennapos élet megszokottságaitól. Próbáljuk eloszlatni a hitetlenkedést, szóval hogy beleéld magad a történetbe, és együtt érezz a szereplőkkel. Minden másnál jobban szeretném, hogy a nézők belemerüljenek Hablaty világába, és az élményre még sokáig emlékezzenek.